Csokicsokor

Leírás

Csokicsokor, csokoládé csokor. A termék a fotón látható édességeket tartalmazza. A termékben nem áll módunkban édességet cserélni, vagy több édességet tenni. Fenntartjuk a jogot csokoládé cserére, ha a fotón szereplő csokoládék nincsenek készleten vagy beszerzése pillanatnyilag nem lehetséges.

Csokicsokor alapja, a csokoládé története:

Amerikában az aztékok már jóval az európai hódítók előtt is ittak csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolātllal kínálta Cortést. A maják birodalmában is ismert és fontos volt: a kakaóbabot más dél-amerikai kultúrákhoz hasonlóan fizetőeszközként (is) használták. Maga a kakaó neve is utal a kereskedelemre; a „cacau” eredetileg egy ige, jelentése: venni, cserélni, vásárolni. A kakaóbab a szertartásokhoz is esszenciális volt. Megpörkölték, ledarálták, vízzel habosra rázták (nagy zsírtartalma miatt nehezen oldódott), majd megitták a keserű italt, melynek eredeti neve xocolātl. Amikor a majákat legyőzték az aztékok, a hadisarcot kakaóbabban kellett kifizetniük. Az aztékok már ízesítették a keserű italt fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették is. Ennek köszönhetően sokkal lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el. Legendájuk alapján a Tollas Kígyóistentől, Ketzalkóatl-tól kapták az istenek italát és eledelét, a csokoládét és a kukoricalisztet.

A Tollas Kígyó elhagyta őket, de meghagyta, hogy visszatér. Ezért amikor a szakállas Cortés partra szállt, őt hitték a visszatérő Tollas Kígyónak. Uralkodójukhoz, Montezumához vezették, aki díszes aranykehelyben felszolgáltatta neki az isteni italt. Egy forrás szerint az őslakókat saját italuk segítségével győzte le: „Egyetlen pohárnyi belőle egy egész napra felfrissíti a katonát” – írta állítólag Cortés. A spanyol konkvisztádor magával vitte hazájába a kakaót is, amely csak a 17. században terjedt el Európa egyéb részein. Eleinte maguk a spanyolok se itták szívesen, mert túl keserűnek találták. Először mexikói spanyol apácák kezdték el ízesíteni szerecsendióval, fahéjjal és cukorral.

Ausztriai Anna királyné, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba.

1569-ben V. Piusz pápa a xocolātlt olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének.

A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660–85) vált divatos itallá Angliában. Az első, csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg.

Csokicsokor, a legfinomabb csokikkal

1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet.

Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, amely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt.

A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaó-sajtológépe nagyban javította a csokoládéital minőségét: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsírok egy részét.

A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé szeletet.

forrás: wikipédia